Mit tegyen az az ember, akinek egyformán herótja van az összes átigazolt és átmentet politkusból, aki 90 óta látja ki merre mozdul és emlékszik ki mit mondott. Egyik lehetséges megoldás, hogy szándékosan lehülyíti magát és csorgónyálát elkenve a szavazólapon beixel valamit. Teszi mindezt vízfejjel és bepisálos modellben.
Még a szar is le van szarva, mondja az ember a közösségi portálokon, az immár klasszikus szállóigét és csak néha önti el az indulat, hogy milyen hülyének nézik. Az elrabolt 20 év, a hit és illúzió elvesztése immár tradició Magyraországon, hisz apám is átélte ezt és örülük, hogy azzal a tudattal halt meg, azoknak az időknek vége van már.
Egy oszladozó, halott madár teteme mellett üldögélve magasból az ágak közül nézem az alattam nyüzsgő várost, a közéletet és többnyire csak akkor fáj, ha nevetek. Jól bírom a rothadás szagát, hisz mindenhol nehéz a levegő, a dögtetemen új életet kapó új pártok/párt is bűzős és könnyfacsaró szagú.
Már történelem ha gyerekeimnek mesélek a rendszerváltás időszakából és csak néha fáj, hogy elmúlt.Időnkén tbeugrik, amikor Szűrős kikiáltotta a köztársaságot és a pódiumon egymást váltották a különböző szavalók, akik (bocsássatok meg), de leginkább egy brigádgyűlés munkásköltőinek tüntek és hamar mondtam azt, inkább menjünk ki apámhoz, aki kevésbé forradalmian, kiszakadó keserő megkönnyebbüléssel, emberibben sírt szobájában, hogy vége.
Hit és illúziók nélkül maradtunk páran, akik még emlékeznek. Hit és illúziók, képviselet nélkül.
Tavasszal résztvettem a kampányban és legszívesebben a buszon politzáló embereknek a pofájába vágtam volna, te idióta, tök mindegy neked mi a véleményed, majd eldöntik az ajánlód sorsát, miközben rettegsz a villanyod kikapcsolásától, a demokrácia adta jogod másnak jó üzlet. A titkos megbeszélések, a nyílt színen egymást támadó és tépő pártok bizonyos embereinek folyamatos egyeztetése, mikor nyitnak meg területeket más pártoknak is, gyomorforgató infóként támadt rám. Naiv soha nem voltam, de a nyilvánvaló arcátlan seftelés keserűvé és durvává tett.
Hit és illúziók nélkül maradtam és már nem kell semelyik tábor, se a képmutató jogvédők, se a polgári értékekekt áruló kufárok. Túlélésre játszik az ember és csak reméli, nem vesztette el annyira a hitét, hogy ne tudjon majd valamiben bízni, ha az megjelenik
Utolsó kommentek