Egy demokráciában, jogállamban a pozitív diszkriminálás helytelen használata egyenes út a szélsőséges eszmék terjedéséhez. Az oktalanul ostorozott emberek egy idő után a többségből, a kisebbséggel szemben ellenérzéssel kezdenek viseltetni. A demokrácia alapja a jogegyenlőség és a mindenkire egyenlően kötelező jogkövető magatartás.
Magyarországon a rendszerváltás óta a kisebbségi kérdés a belpolitikai harcok eszközévé vált. A balliberális oldal vad nácizása a másik tábor felé, már az ezredfordulón nyilvánvalóvá tette, hogy az egyszeri kisfiú esete fog előfordulni vele, aki mindig farkast kiáltott és a végén már nem hittek neki. A Fidesz kontra MSZP tömb futballdrukker átkiabálása a túloldalra a csírában előforduló szélsőséges erőket összeszervezte. Novák Előd a 90-s évek közepén a DPG levelezőrendszeren hirdette az igét. A többség elmebeteg fogyatékosnak nézte, igazán nem volt táptalaja annak az eszmének, amit hirdetett. A hosszú évek során feltűnő bácsfy dianák és tsaik feltűnése egy ideig sokkolta a többséget, majd kiderült mindegyikről, hogy fogatlan vadállatok, akik előbb vagy utóbb összefüggésbe kerültek a balliberális táborral. A szélsőség minden társadalomban előfordul, a 90-es évek elején bécsi tanulmánykirándulásunk során szégyenkezve mondták meg, a bécsi közgyűlésben bizonyos párt szélsőséges erőként került be a testületbe. Majd egy évtized után kormányzó erővé emelkedett, amin pár hónapig hőbörgött az EU (hisz Ausztria nemrég lépett akkor be), aztán a következő választás az emlékét is elsöpörte ennek a kormánynak.
A volt kommunista országokban számos esetben találkozunk soviniszta erőkkel, emlékezhetünk a szlovák roma éhséglázadásra, vagy akár a lengyel ikerpár kisebbség ellenes politikájára. A kisebbségi kérdések általában azokban az államokban ütik fel a fejüket, ahol gazdasági krach van, vagy etnikai feszültség.
A magyar kisebbség politikát a pozitív diszkriminálás jellemezte. A szóban (mert leginkább csak szóban történt) elfogult és egyoldalú helyzetelemzés a többségben is elvetette az ellenérzést. Mint egy családban, ahol az egyik gyereknek csak jogai vannak és testvérháború tör ki. Én igazán nem vagyok rasszista, de….. megszólalások egyre erősebbek lettek, az egykor kinevetett Novák Előd parlamenti képviselő lett. A többség és a kisebbség farkasszemet néz egymással, átkiabálva a másiknak. Cigányozás az egyik oldalon, a másik oldalról pedig a többség komplett egy kalap alá vevése.
A választásokon a szavazók 16%-a szavazott a Jobbik förmedvényre, ami ha nagyvonalúan számolunk, a szavazóképesek 10%-a . A lakossághoz képest még kisebb ez a %, mert nem számoljuk bele azokat, akik már elmúltak 14 évesek, de még nem nagykorúak. Az eredmény óta szégyellni kell, hogy magyar valaki, náci az egész ország, kollektív bűnössége van a többségnek, függetlenül attól, hogy kire voksolt a kisebbséggel szemben.
Nem kéne végre észbe kapni? Nem kéne végre gondolkozni? Konfrontáció helyett, és konfrontáció minden felett felfogás helyett, mindenkire azonos elvárásokat hirdetni?
Utolsó kommentek